A császári Bécs külvárosában, Heilingstadtban, közel a kaszárnyákhoz, az
árnyékos, de kissé poros Nussdorferg Gasse utolsó házánál egy este magas,
nyulánk férfi nézelődött. Április vége volt, de még éles szél viharzott az Alpok
felöl. Többször megfordult maga körül, mintha keresgélt volna a pislákoló
gázlámpák között. A ház utcai frontján üvegkirakat világított. Perecek,
zsemlyék, különböző titokzatos formájú vajassütemények piroslottak benne.
Közepén pedig, mint király az alattvalók között, hatalmas, porcukorral behintett
kuglóf pompázott. A látványra előrehajolt a férfi és elmosolyodott. - Igen -
gondolta. - Ez itt Kugelhup Flórián sütőháza. A fény ráhullt. Szép, sápadtbarna,
sötétszemű férfi volt. Lágymosolyú és révedező. Barna, nagygalléros köpenye a
bokájáig ért s széles, kockás sálját kétszer nyaka köré csavarva viselte. Magas
kürtőkalapját és hosszúnyelvű esernyőjét kezében tartotta. Párszor átsímított
sűrű, homlokába fésült barna haján.