Jean Anouilh, a mai francia drámairodalom nagy öregje, egyik megújítója, sok
világsikerű színmű szerzője, sok fejtörést okozott bírálóinak és rajongóinak.
Kiről is van szó tulajdonképpen? A mai francia bulvárdráma egyik legigényesebb
képviselőjéről? Az irodalmi értékű dráma franciásan könnyed hangú művelőjéről?
Bírűlója-e a polgárságnak, vagy a védelmezője? Nihilista, peszsimista kispolgár
vagy a tisztaság, a becsület, az őszinte érzelmek romantikus nosztalgiák fűtötte
rajongója? Játkos szerző-e vagy borúlátó? Ez a hét dráma - az 1937-ben íródott
Találka Senlisban című fanyar hangú vígjátékától kezdve az 1959-ben színre
kerülő Becket vagy Isten beszülete című tragédiájáig - minden oldaláról
bemutatja ezt az ellentmondásos, nagy alkotó erejű, kiváló színpadi technikájú
szerzőt, aki a képzelet szabadabb szárnyalásával hol rózsásan és derűsen, hol
sötéten és fogcsikorgatóan fogalmazza meg kikrázóan szellemes dialógusokban a
második világháború utáni nyugati értelmiség kiábrándultását, csömörét,
szívszorongató magányát és a tisztaságra szomjazó hősök és hősnők sokeres vagy
sikertelen küzdelmét.