Eget ostromló házak nőnek a régi viskók helyén Óbudán, a ferde tetős, mállott
házak töredékes sorozata napjainkban tűnik el végleg a szurtos kávémérésekkel,
kertes kis udvarokkal együtt. Ha ecsettel lehet egy városrész kortörténetét
megírni, úgy Kássa Gábor óbudai képei arra szolgálnak. Itt élt és tanított,
minden részét ismerte Óbudának, alkotásainak alapanyagát, modelljét
környezetében kapta és érzékletes piktúrájával mindezeket meg is festette.
Gyermekkorunk Óbudája ? mondja a kötet szövegének szerzője, Pereházy Károly ?
eltűnt, de az ott átélt élmények még mindig bennünk élnek, és a múló idővel, a
távolsággal az élmények kiszínesednek, megszépülnek. Emlékezünk még a
vándorcirkuszosokra, kiket gyermeki fejjel oly fennkölteknek láttunk, mint az
Olimposz isteneit, a vándor panorámásra, ki soha nem látott csodákat, csacska
történeteket, híres rablóvezéreket, kéjgyilkosságokat vetített a kisemberekből
összeverődött ámuló közönségnek. Ez az írás ? miként a korábban megjelent Tabán
című is ? egy már elmerül artisztikus világ képeihez íródott, és ugyanazt az
emocionális hangulatot kívántam közvetíteni, melyet Kássa Gábor képei láttán az
olvasó kap. A lapok forgatásakor csodálkoznak majd rá unokáink a régi település
egykori formájára, napjaink emberének pedig, akinek élete része volt ez a
település, s némi nosztalgiával tekint a jól ismert utcákra, terekre ? messzire
futott fiatalságára.