Kötetünk a magyar honfoglalásig terjedő őstörténetet, a Moháccsal záródó
középkort, majd az önálló fejedelemség kialakulását és megszilárdulását
tárgyalja 1606-ig. A legtöbb új ismeretet az olvasó kétségtelenül az utóbbi
évtizedek régészeti kutatásai által sokoldalúan megvilágított őstörténetről
kapja: különösen Dacia római tartomány életéről, továbbá a római kultúrát
elsöprő és a maguk sajátos kultúrájával helyettesítő türk, germán és szláv népek
hosszabb-rövidebb itteni időzéséről és régészeti hagyatékáról. A középkori
Erdély fejlődése a Magyar Királyság történetébe illeszkedik. A kötet bemutatja,
hogyan ment végbe a magyarok, szászok, románok betelepedése, miként alakult ki
az erdélyi vajdaság intézménye, hogyan jött létre a három etnikum - magyar,
német, román - mellett a három rendi nemzet - magyar, szász, székely -, s mik
voltak a feudalizmus erdélyi sajátosságai. Az utolsó nagyobb egység azt
vizsgálja, hogyan lesz a Szapolyaiak keleti magyar királyságából a körülmények
kényszerítő hatása alatt megszülető államalakulat, mely a reformáció nyomán a
kultúrában is sajátosságokat mutat fel, s lassacskán egy országtudatot is
kialakít.