Szerző: András Ferenc Gondolat Kiadó, 2010 Vniversitas Pannonica sorozat. A
jelentés-szkepticizmus a 20. század közepétől, különösen Wittgenstein és Quine,
majd Putnam és Kripke munkásságának eredményeképp került a nyelvfilozófusok
érdeklődésének előterébe. E nevek kapcsán a szkeptikus érvelés három alapvető
irányvonala rajzolódott ki: Quine-nak a fordítás meghatározatlanságáról szóló
érve (1960); Putnam skolemizáló kételye (1980); Kripke Wittgenstein-olvasatából
kifejtett szabály-szkepticizmusa (1982). Jelen kötet ez utóbbival foglalkozik.
Wittgenstein a szkepticizmus olyan formáját fedezte fel, melyet Kripke a
legradikálisabb és legeredetibb szkeptikus problémának tart. E problémát Kripke
paradoxon formában fogalmazta meg, új megvilágításba helyezve és újratematizálva
a realizmussal kapcsolatos lehetséges álláspontokat, komoly zavart okozva az
igazságfeltétel-elméletekben, az erre épülő szemantikában, s a referencia
kérdéskörét sem hagyta érintetlenül. A kötet Donald Davidson filozófiájának
keretei közt vizsgálja a Kripke?Wittgenstein-féle szabály-szkepticizmus
feloldási lehetőségét. A mű címét adó A kommunikációs tér filozófiája Davidson
filozófiájának az a része, amelyre alapozva (elsősorban a háromszögelési,
valamint a radikális interpretáció elnevezésű elmélet) kiutat találhatunk a
szkeptikus útvesztőből. A kötet adatai: Kötés: kartonált Kiadási év: 2010
Terjedelem: 128 oldal