Szerző: Kovács Gábor Gondolat Kiadó, 2021 Kemény Zsigmond a közel 170 évvel
ezelőtt megírt Eszmék a regény és dráma körül című tanulmányában a regényi
részletező eljárások kapcsán mutatott rá arra, hogy a szubjektum feltárásának
terén mi is a prózai alkotás koncentrációjának specifikuma: ?egész lényünkbe
lassanként idegen sajátságok mennek át, hogy a jellem organikus részeivé
váljanak?. Az a feltűnő figyelem, amellyel a regény és a novella (a sorsfordító
események mellett) létünk jelentéktelen semmiségeit (is) illeti, a tárgyleírások
során olyan irodalmi eljárássá formálódik, amely az embert igencsak egyedi
oldaláról ismerteti fel. A szubjektum kintlevőségének és külpontosítási
viszonyainak felnagyításáról van ez esetben szó. E kötet arra tesz kísérletet,
hogy az alakmás fogalmát középpontba állítva tisztázza azokat a prózanyelvi
folyamatokat, amelyek során a történetelbeszélés (narráció) és a tárgyleírás
(deskripció) műveletei kereszteződnek a szereplői figurák megalkotásában. A
szubjektumtörténetet és a tárgytörténetet megalkotó írásfolyamatok összefonódása
egy olyan jelentésbeli megfeleltetésben kulminálódik, amelynek eredményeként a
tárgy a szereplő alakmásává, a tárgytörténet pedig a szubjektumtörténet
metaforikus értelmezésévé lesz. A monográfia a diszkurzív poétikai fogalmak
megalkotása és tisztázása mellett regények és novellák (Poe, Jack London,
Gárdonyi, Joyce, Ottlik) tüzetes elemzésével tárja fel a prózai többértelműség
létrehozásának egyedi vonásait. S egyben egy nagyobb ívű Arany János-fejezetben
azt is számításba veszi, hogyan hat ez a prózai alakmásképzés a verses
elbeszélés műfaji átalakulására. Mindezek által e könyv a tárgyra mint az ember
kiterjesztésére vonatkozó kultúratudományi felismeréseket és a széppróza
poétikájának lényegét érintő irodalomtudományi értelmezéseket dialógusba állítva
törekszik új szempontokat bevezetni a regény, a novella és az elbeszélő
költészet olvasásába. A kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 262 oldal