Tanulmányok a 18. századi magyar irodalomról Historia Litteraria Szerző:
Szilágyi Márton Universitas Kiadó, 2023 A kötet a szerzőnek a tágan értelmezett
18. századot (tehát még a 19. század első éveit is magában foglaló időszakot)
érintő irodalomtörténeti tanulmányait gyűjti össze. A kötet öt fejezetből áll.
Az első fejezet tanulmányai azt a tudománytörténeti dilemmát járják körül,
miféle gondolati műveletek révén határozható meg a 18. századnak (vagy éppen a
?felvilágosodás?-nak) mint önálló korszaknak a léte. S ezért van az, hogy
miközben a kötet a magyar ?felvilágosodás? kezdeteként elhíresült, 1772-es
korszakhatár relevanciájára is rákérdez, az utolsó tanulmány éppen Bessenyei
György Ágis trágédiája című színművéről ad rövid elemzést. Mintegy azt
demonstrálva, hogy lehet úgy szempontot találni ennek a műnek az értelmezéséhez,
hogy ehhez nem használjuk föl a kezdet retorikáját. S ezzel a tanulmánykötet
szinte onnan indul, ahová elérkezik ? bár ez persze nem igaz teljesen, hiszen a
nyitókérdés nem az, amire a zárótanulmány válaszol. Ám legalább lehetővé válik,
hogy ? mivel az ürügy azonos ? ugyanazt a jelenséget más oldalról is láthassuk.
Az e kötetbe foglalt dolgozatok két csomópontja közül az egyik (leszámítván az
előbb már említett, a korszak kereteire vonatkozó és tudománytörténeti
kérdéseket exponáló tanulmányokat) az Uránia című folyóirat (illetve tágabban a
18. század hazai sajtótörténete), a másik pedig Kazinczynak és a Fogságom
naplójának a kérdésköre. Az előző a szerző saját egykori disszertációtémájának a
továbbépítése, újabb szempontokkal való gazdagítása, a másikkal való elmélyült
foglalatosságáról pedig a szerző korábban egy szövegkiadásban és egy
kismonográfiában adott számot. Az itteni tanulmányok is újabb problémákat
jeleznek (és oldanak meg) Kazinczy műve kapcsán, újragondolván az eddigi
eredményeket. Az utolsó fejezet műelemzéseket tartalmaz: a 18. századi magyar
irodalom reprezentatív, fontos prózai műveit, valamint Bessenyei György
nevezetes drámáját, az Ágis tragédiáját értelmezi történeti-poétikai szempontok
alapján. A kötet címe egy olyan metafora, amely jelen kötet egyik fontos
témájához, az Uránia folyóirathoz kapcsolódik. A ?második Prométheusz? ugyanis
nem más, mint az ?igaz literátor?. Az Uránia folyóirat harmadik számának utolsó
írásában, A? nemzet? tsinosodásában olvasható ugyanis a következő jellemzés az
írók feladatáról: ?Az igaz Litterátor hozza le, mint egy második Prometheús, az
Égből a? Bőltsesség szép Világát; a? terjeszt a? Nemzetekre Ditsősséget, és
Virágozást, és Közbóldogságot, a? teszi a Jobbágyot, Meggyőződésből való kész
Engedelmű Jobbággyá, az Uralkodót a? Szívek? Uralkodójává, az Embert, Emberré.
A? vezeti végre, a? Népet a? józan Értelem? Kötelein a? maga Kötelességeire, és
a Szív? édes Lántzainn a? maga Bóldogságára.? Fórizs Gergely tanulmánya hívta
fel a figyelmet nemrégiben ennek a ?második Prométheusz? képzetnek a német
populárfilozófiai gyökereire, Johann August Eberhard 1777-ben publikált írására
(Die Wissenschaften. Eine Allegorie nach Plato), amelyben megfogalmazódik a
Prométheusz-mítosz korrekciója: az emberiséget megajándékozó kultúrhérosz után
még másokra is szükség van ahhoz, hogy beköszöntsön végre a boldogság kora.
Ezért kell újabb ajándékként az égből megérkeznie a bölcsesség adományának ?
Eberhardnál ez Minerva, illetve a kíséretében lévő múzsák segítségével, az
Urániában viszont már a (múzsák szerepét átvevő, de tőlük ihletett) írók révén
érkezik meg a halandókhoz. Ez a Platónból kiinduló, de azt átértelmező,
neohumanista gyökerű mítoszvariáns a saját társiasságát meglelő, s ilyenformán
társadalommá szerveződni és tökéletesedni képes emberiség történetének új
korszakát jelenti be. Egy olyan korszakot, amelyet az Uránia imént idézett cikke
nem már mint meghaladott vagy birtokolt, hanem majd a jövőben elérendő utópiát
mutat fel ? aligha véletlen, hogy ezekkel a mondatokkal ér véget A? nemzet?
tsinosodása. Eberhard szövegének magyarországi hatástörténete nem ért véget az
Uránia közleményével: ez húzódik meg Berzsenyi Dániel A? Tudományok című
versének szemléleti hátterében, sőt, az allegóriát az 1820-as években magyar
fordításban közölte a Felső Magyar Országi Minerva. Jó darabig időszerűnek
érezhették tehát ezt a szép fejlődésvíziót, amely alapvetően az ember végtelen
javíthatóságára és erkölcsösségére épült. Bármennyire is megrendülhetett azóta
(sőt, már egykorúan is) a hit ebben az antropológiában, méltóképpen foglalja
össze az erre visszautaló szókép a 18. század végének egyik nagy illúzióját. S
ekképpen akár összefoglalásként is, de akár ellenpontként is szolgálhat a kötet
tanulmányaihoz, noha egyik dolgozat sem osztozik ebben a patetikus lendületben.
De mindegyik tanulmány tudni akar arról, hogy annak idején így is gondolhatták
némelyek a saját feladatukat. A tanulmányok eredeti szövegét a szerző minden
esetben csak alapnak tekintette, a kötetbe gyűjtést az átdolgozásra módot adó
alkalomként fogta föl, s miközben az eredeti gondolatmeneteken alapvetően nem
változtatott, a részleteket illetőn ? jelenlegi tudásunk szerint ? kiegészítette
az írásokat. Ilyenformán a kötet a szakirodalom legfrissebb teljesítményeihez
kapcsolódik, s egyéni módon gazdagítja tudásunkat a 18. századi magyar
irodalomról. A kötet adatai: Formátum: 170 x 240 x 20 mm Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2023 Terjedelem: 324 oldal Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék ?
Előszó Keretek és kiindulópontok ? Az eredet dilemmái (Az 1772-es korszakhatár
kérdéséhez) ? Vallás, felvilágosodás, irodalom (Kételyek és megfontolások) ?
Filológiából eszmetörténet (Tarnai Andor Extra Hungariam... című monográfiájának
tudománytörténeti helyéről) ? Sándor István irodalomtörténészi munkásságáról
Folyóiratok és feladatok ? Sonnenfels és Bessenyei (Két bécsi folyóirat a 18.
század második felében) ? Pálóczi Horváth Ádám verses episztolája és a magyar
sajtó 18. század végi helyzete (A Magyar Kurír és a Mindenes Gyűjtemény
konfliktusa 1789-ben) ? Első irodalmi folyóirataink egyike: az Uránia
Hagyományok és recepciók ? Kazinczy Ferenc Zrínyi-kiadása és Zrínyi Miklós
rekanonizációja a 18. század végi, 19. század eleji magyar irodalomban ?
Lappangó jelenlét (August Gottlieb Meißner magyarországi recepciója a 18 század
végén és a 19. század elején) ? Karl Philipp Moritz az Urániában Problémák és
kontextusok ? Kármán József és az Első Magyar Játékszíni Társulat kapcsolata
(Ismeretlen Kármán József-szöveg Sehy Ferenc hagyatékából) ? Egy különös
házasság Szentendrén (Pajor Gáspár konfliktusai egy levéltári forrás tükrében) ?
Nyelvek és nyelvi rétegek Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében ? Adalék
Kazinczy Fogságom naplója című művének utóéletéhez ? Egy politikai ?pálfordulás?
a 18?19. század fordulóján (Vázlat Rhédey Lajos pályafutásáról) Művek és
személyiségek ? A keretes elbeszélés poétikai lehetőségei a 18. századi magyar
prózában (Mikes Kelemen: Mulattságos napok; Faludi Ferenc: Téli Éjszakák) ? Az
érzékeny levélregény magyar variációja (Kazinczy Ferenc: Bácsmegyey
öszve-szedett levelei) ? Pálóczi Horváth Ádám és a Fel fedezett titok mint az
érzékeny levélregény poétikai változata ? Isten, haza, hatalom (Bessenyei
György: Ágis trágédiája) A kötetben szereplő tanulmányok első megjelenése
Irodalomjegyzék Névmutató