Az emberek próbálhatják a zenét tudománnyá változtatni, de a tudományban egy
meg egy mindig kettő lesz. A zene, mint minden művészet, újra és újra azt mondja
el nekünk, hogy egy meg egy az a legjobb esetben három. Aligha akad még egy
ember a modern könnyűzenében, aki többet tudna a dalszerzés rejtelmeiről, mint
Bob Dylan. A popkultúra ikonja és élő legendája az angolszász könnyűzenei
dalkincs legjavát gyűjti egybe Little Richardtól, Elvis Presley-től és Frank
Sinatrától kezdve Roy Orbisonon, Santanán és a Grateful Deaden át egészen Judy
Garlandig, Cherig és Nina Simone-ig, hogy összesen hatvanhat,
összehasonlíthatatlan stílusban megírt lírai esszéjében egyszerre meséljen a
dalok mögött húzódó érzésvilágról, zenei formanyelvükről és keletkezésük
körülményeiről. Ám Dylan nem elégszik meg ennyivel. Szövegei mindig többek
egyszerű kommentárnál: egy-egy nóta kapcsán gyakran az emberi létezés mélyére
ás, és önmagához híven sosem habozik véleményt nyilvánítani erkölcsi-társadalmi
kérdésekben sem. 2020-ban kiadott Rough and Rowdy Ways című albumával Bob Dylan
lett az egyetlen olyan előadó a könnyűzene történetében, akinek a hatvanas évek
óta minden évtizedben sikerült felkerülnie a Billboard Top 40-es listájára. A
modern dal filozófiája az első kötete a magyarul 2005-ben megjelent Krónikák, és
a 2016-ban elnyert irodalmi Nobel-díj óta.