Szóval épp főztem, nagy fazékban. És egyszer csak odagördül egy tank. Megáll
úgy öt méterre az ablakomtól, a szemben lévő ház mellett. És ennek a tanknak a
felső része - hogy is hívják, lövegtorony? - elkezd körözni. Katona dugja ki
belőle a fejét, és néz. Engem néz. Én állok, mint akit megbűvöltek. Érti, ugye,
a konyhaablakom a ház frontján van, mindig is így szerettem - az ember főzés
közben nézheti az utcát. És ott most egy tankot láttam, forgó lövegtoronnyal. A
történetekből megannyi szörnyű és egyben megdöbbentő dolgot tudhatunk meg az
emberről és az életünkről, ami mind ez idáig rejtve maradt, most pedig hirtelen,
egy varázsütésre a felszínre tört. Milyen törékeny is az ember embersége, milyen
szégyenletesen, ijesztően törékeny. Szvetlana Alekszijevics A könyv döbbenetes
történeteket és emberi sorsokat mutat be. Tragédiákat, az ukrán nép útját az
értetlenségtől és sértettségtől az ádáz dühig... Ez egy seb, amely már soha nem
heged be. Hogyan éljünk együtt vele? Mi a helyzet a reménnyel? Örökre elhagyott
minket? És mit tehetünk, ha egyáltalán nincs esélyünk változtatni a dolgokon?
Dmitrij Muratov Az én fiatal barátnőm szép. Okos. Művelt. Sok nyelven beszél.
Nagyszerű jellem. Négy gyermek anyja. És írt egy könyvet, amelyet senki nem
írhatott volna meg rajta kívül... Ljudmila Ulickaja