A szépen fejlődő magyar orvostörténelmi kutatásnak nem csekély akadálya, hogy
nincs olyan adattárunk, mely a kutatóknak útbaigazítást adna arról, hogy hol
kezdjék, hol ?fogják meg a dolgot, ha valamely kérdéssel akarnak foglalkozni;
mely levéltárakban vagy irodalmi munkákban található felvilágosítás
egyről-másról, mi a feldolgozáshoz szükséges. Régmúlt időkre visszanyúló
kutatásaim közben számtalan jegyzetet készítettem, ezer meg ezer adatot
gyűjtöttem, melyek mind a régi magyar orvosok, gyógyszerészek, közegészségügy,
fürdők, járványok, prostitúció stb. történetére vonatkoznak. Ez adatoknak csak
kisebb részét dolgoztam fel a Magyar Orvosi Emlékek két első kötetében. Ezt a
harmadik és utolsó kötetet Adattár-nak szántam, mely az 1000-dik évtől 1700-ig
terjedő magyar orvostörténeti adatokat foglalja magába, túlnyomó részben olyan
adatokat, melyek se Weszprémi, se Linzbauer munkáiban nincsenek meg s így
természetesen Demkó könyvében sem. Munkám első kötetének előszavában már
megjegyeztem, hogy a magyar orvostörténelem első két alapvető munkásának könyve
aránylag nagyon is fogyatékos; elég, ha Linzbauer hétkötetes Codexének első
kötetére hivatkozom, melynek első fele hétszáz évet ölel fel, magától érthetőleg
igen nagy hiányokkal. Linzbauer munkája lényegében nem egyéb, mint egy
rendeletgyüjtemény, egy ?Chyzer- tanács levéltárának kivételével, Linzbauer más
archívumokban egyáltalán nem kutatott, régi városi és megyei statútumainkból
jóformán semmi sincs meg nála, ezértis az ő nagy munkájában édes-kevés olyan
adat akad, mely a 18. század előtt élt magyar orvosokról, társadalmi
viszonyaikról, helyzetükről, a közegészségügyről stb. felvilágosítana. Jelen
kötetem éppen ennek a nehezen felkutatható hétszáz évnek a történetét adja az
évszámok sorrendjében (úgy, mint Linzbauer), rövidre fogott nyers adatokkal,
melyeket számos helyen felvilágosító jegyzetekkel, itt-ott rövid lélekzetü
értekezésekkel kísérek, bő és pontos forrásutalással. Linzbauer munkájának
hiányosságáról elég, ha annyit említek itt, hogy az ő Codexében mindössze nyolc
magyar adat található a 15. századból (a többi vagy külföldi adat vagy
sáskajárás, földrengés, vízáradás, napfogyatkozás stb., melyeknek ma már
orvostörténelmi szempontból semmi értékük sincs, sőt már Linzbauer korában sem
volt). Ezzel szemben az én gyűjtésemben ugyanebből az időszakból, felületes
összeszámolás után, több mint 138 adatot találok. A ?fekete halál éveiből,
1348/9-ből, Linzbauer egyetlen magyarországi pestisadatot sem ismer, míg nálam
17 idevágó adat található.