Az ember tragédiája olyan vitathatatlan kincse a magyar kultúrának, mint az
egyetemes irodalomnak Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Hogy hasonló,
világraszóló karriert mégsem futott be, annak számtalan oka közül néhányat e
kötet szerzői is lajstromba vesznek. A 2023-ban kétszáz éve született Madách
Imre emberiségkölteménye a megjelenés óta eltelt százhatvanegy évben szinte
folyamatosan értelmezések fókuszában és kritikák kereszttüzében állt. Nem csak a
mű maga: színpadi megjelenítései, filmes adaptációi, zenei feldolgozásai. E
válogatásban Nyilasy Balázs irodalomtörténész a Madách-dráma irodalomelméleti
kritikáit foglalja össze, Kis Domokos Dániel színháztörténész elsősorban az 1926
és 1939 közötti rendezések képi világát mutatja be. Kelecsényi László
filmtörténész elsődleges elemzési szempontja az, hogy a könyvdráma színpadi
előadásaitól mennyiben tud - és kell - a filmes adaptációnak elszakadnia,
Windhager Ákos eszmetörténész monografikus tanulmánya pedig azt követi végig,
hogy a Madách-dráma miként gazdagodott jelentéssel a zenei újraírások révén. A
Tragédia pályafutása itt nem ér, nem érhet véget, de meggyőződésünk, hogy jelen
kötet fontos adalékot szolgáltat majd a téma kutatóinak új nézőpontok és
olvasatok felfedezésében.