Az emlékirat írója nem neves történelmi személyiség, nem tudós és nem művész.
bányaügyekkel foglalkozó, idősödő miniszteri tanácsos, aki ötvenhét éves korában
kezd hozzá élete eseményeinek elbeszéléséhez. Elkísérhetjük olasz, francia,
ausztriai útjaira, Törökországba, Erdélybe és a Délvidékre. Láthatjuk őt
kisdiákként a tatai piaristáknál, jurátusként Reguly, Tüköry és Szontagh Pál
társaságában, akadémiai hallgatóként Selmecbányán, leszállhatunk vele a
tárnákba, kirándulhatunk vele együtt a Csorba-tóhoz, utazhatunk az első gőzhajón
és vasúton. Feltűnhet előttünk a Bécsbe utazó Kossuth Lajos egyszerű sötét
öltözetben, a gyermekit sétáltató Széchenyi. Ott lehetünk a schwechati csatában,
Haynau előszobájában kihallgatásra várva, a konstantinápolyi angol követ
estélyén, a milánói Scala nézőterén, a Vörösmarty koporsóját kísérő tömegben?