A Perzsiában őshonos gránátalma a legősibb gyümölcsök egyike. Szimbolikája
rendkívül gazdag és utal gyógyászatban betöltött szerepére is. Különböző
kultúrákban a halhatatlanság, a sokoldalúság, az örök termékenység, a
kimeríthetetlen bőség, a tavasz, a megújhodás a regeneráció jelképe. Az Ayurvéda
gyógyászat szerint a gránátalma fa ,,egész patikával ér fel. Általában nyersen
fogyasztják a gyümölcsöt, melynek ehető része (a teljes gyümölcs fele) 80 %
gyümölcslét és 20 % magot tartalmaz. Levéből gyakran készítenek italokat; a
Közel-Kelet egyes területein levesek, az Antillákon változatos ételek
alapanyaga. Az utóbbi évek intenzív kutatásainak köszönhetően bebizonyosodott,
hogy a gránátalma gyümölcs leve, még inkább kivonata lassítja az ateroszklerózis
előrehaladását, csökkenti a következményként kialakuló érkárosodásokat, és
további kardiovaszkuláris kockázatokat. Hatását jelentős polifenol, C-vitamin és
pektin tartalmának köszönheti. Kiemelt jelentőségűek közülük a fenoloidok
csoportjába tartozó antociánok és rokon szerkezetű procianidinek. Ezek a
vegyületek megőrzik, illetve javítják az erek rugalmasságát, segítik fenntartani
az ér legbelső sejtrétegének egészséges működését, csökkentik a szabadgyökök
okozta krónikus betegségek kialakulásának valószínűségét. Antioxidáns hatásuk
modellkísérletekben meghaladta más jól ismert növényi készítmények (vörösbor,
zöld tea) aktivitását. Kéthetes gránátalma készítmény fogyasztása jelentősen
gátolta a lipidperoxidációt, javította a plazma antioxidáns kapacitását és
különösen előnyösen befolyásolta a védő koleszterin (HDL) szintet és a
vérlemezke aggregációra való hajlamot, segítette fenntartani az egészséges
állapotra jellemző vérnyomás értékeket. A gránátalma hatóanyagok ugyancsak
antioxidáns tulajdonságuk révén védenek az oxidatív stressz sejtkárosító
hatásától támogatva az immunrendszer munkáját és segíthetik a normál
sejtosztódást.