A gesztenyeliszt rostban gazdag. 10,58% rostot tartalmaz. Glutén-mentes, így
gluténérzékenyek,- allergiások vagy krónikus gyomorhurutban szenvedők is
fogyaszthatják. Az Európai Unióból (Olaszországból) származó Nature Cookta
gesztenyelisztet friss gesztenyéből készítik. Először 15-20 napig 45-50°C-on
szárítják, majd géppel hántolják. Ezután a törmelékeket is eltávolítják, majd az
egészet átszitálják. Műanyag zacskókban vagy fém tárolókban elszállítják, majd
kiválogatják. Géppel majd kézzel is átválogatják, ezután finomra őrlik. Állaga
nagyon hasonló a búzalisztéhez. Akár 100%-ban helyettesítheti a receptben
megadott mennyiséget gesztenyeliszttel, de keverheti is más lisztekkel.
Erőteljes aromája miatt főleg azoknak érdemes használni, akik szeretik a
gesztenye ízét. Kifejezetten kenyerek és péksütemények sütéséhez ajánljuk,
főként mogyoró, mandula, gesztenye, méz és csokoládé ízű ételekhez. A
búzaliszttel összehasonlítva kevesebb emészthető (nettó) szénhidrátot tartalmaz,
mindössze 71,4 gramm szénhidrát van 100 gramm gesztenyelisztben. Alacsony
(csupán 344 kcal/1456 kj/100 g) kalóriatartalma miatt kiválóan beilleszthető
fogyókúrákba, diétákba. A gesztenyeliszt Magyarországon egy újabb termék a
reformélelmiszerek palettáján, ami a krónikus gyomorhurutban szenvedőknek sem
okoz panaszokat, de Olaszországban többszáz éve ismerik, már a középkori
Itáliában is a búzaliszt konkurense volt. Franciaországban is a péksütemények
közkedvelt hozzávalója. A diófélékre allergiásoknak nem ajánlott! Bár a
gesztenye tulajdonképpen dióféle, (és ezért annak, aki a diófélékre és az olajos
magvakra allergiás, vigyáznia kell vele) a gesztenyeliszt lényegesen különbözik
a többi dióféléből készült liszttől, mint például a mandulaliszttől vagy
mogyoróliszttől. Először is, a gesztenyelisztnek rendkívül alacsony a
zsírtartalma, és mivel magas a keményítőtartalma, a lisztje mind tápértékét
tekintve, mind felhasználásában sokkal jobban hasonlít a maglisztekre, mint a
tipikus diófélék lisztje. A gesztenyeliszt rostban gazdag, 10,58% rostot
tartalmaz. Mivel napjaink egyik fő problémája, hogy napi táplálékunk igen kevés
rostot tartalmaz, a gesztenyeliszt használatával ezt az arányt javíthatjuk.
Eredeti csomagolásában tárolva száraz, hűvös helyen tartandó, viszont felbontás
után főleg nyáron tárolja a hűtőszekrényben 0-4°C között, hogy távol tartsa az
élősködőket! Bár a gesztenyeliszt a ~65-ös glikémiás indexe magasnak számít,
(ahhoz, hogy az alacsony kategóriába essen, 55 alatt kellene lennie.) még mindig
alacsonyabb, mint az általában sütésre használt akár gluténtartalmú, akár
gluténmentes liszteké, mint pl. a fehér rizsliszté (GI=~95), a
burgonyakeményítőé (GI=~95), a nyílgyökérporé (GI=~85) vagy a fehér búzaliszté
(GI=~85). Az biztos, hogy lényegesen drágább és nehezebben fellelhető a
gesztenyeliszt, de aki alacsonyabb glikémiás indexet és gluténmentes
összetevőket keres a receptekben megadott fehér rizsliszt helyett, azoknak a
gesztenyeliszt jó választás lehet? Dióhéjban a glikémiás indexről, ha esetleg
nem biztos benne, hogy mit is jelent: ez egy olyan mutató, ami a glükóz
vércukorra gyakorolt hatásához viszonyítja a többi étel vércukorra kifejtett
hatását. Ezen a mutatón a glükóz 100-as. Egy magas, mondjuk 95-ös glikémiás
indexszel rendelkező étel ugyanolyan nagy lökés a vércukorszintnek, mintha
tiszta cukrot fogyasztana. Ha a liszteknél maradunk, nagy általánosságban azt
mondhatjuk, hogy azoknak a liszteknek lesz a legalacsonyabb a glikémiás indexe,
amik rostban és fehérjében gazdagabbak, mint például a quinoa liszt,
csicseriborsóliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, rozsliszt, teffliszt (kölesfajta)
hajdinaliszt. Kutatások szerint azok az étrendek, amiknek az összetevőinek
alacsonyabb a glikémiás indexe (teljes kiőrlésű magok, babok, zöldségek) számos
jótékony egészségügyi hatást tudnak felmutatni, különösen a cukorbetegséget és a
szív- és érrendszeri betegségeket tekintve, ellentétben a finomított gabonát és
cukrot tartalmazó étrendekkel. Mivel a leggyakrabban használt gluténmentes
liszteknek olyan magas a keményítőtartalma, jó tudni, hogy milyen más alacsony
GI-lehetőségek vannak, és érdemes azokat használni, amikor csak lehet. Még egy
megjegyzés a számokhoz: a GI értékek néha erősen változhatnak, attól függően,
hogy milyen módszert választanak a mérésére, (mint például hogy a glükózhoz vagy
a fehér kenyérhez viszonyítják-e) illetve az adott élelmiszeripari termék egyes
mintái is különbözhetnek. A GI adatoknak nem kőbe vésett adatokat kell
szolgáltatniuk, inkább irányadónak kell lenniük, például két hasonló élelmiszer
hatását kell összehasonlítani. Hogy még tovább bonyolítsuk, egy étel vércukorra
gyakorolt valós hatását az is befolyásolja, hogy mennyit eszünk belőle, illetve
mivel esszük. Nyilván nem valószínű, hogy önmagában fogunk gesztenyelisztet
rágcsálni. Tehát a glikémiás terhelés elve az, amivel ténylegesen foglalkozni
kell. Ha például magas glikémiás indexszel rendelkező ételt szeretne
fogyasztani, jobb hatással van a vércukorszintre, ha olyan étkezések végére
hagyjuk, amiben van zsír, fehérje és rost, mert az utóbbi tápanyagok gyengítik
az étel vércukorra gyakorolt hatását. Más szóval, nagyobb löketet kap a
vércukorszintünk, ha uzsonnára eszünk egy sütit, mintha egy ésszerűen
összeállított étkezés végén ennénk meg. Ráadásul egy élénk, uzsonna/étkezés
utáni séta is tompítja a glikémiás hatását bárminek, amit megettünk.