A borsról kizárólag, mint a fűszerek királyáról lehet és érdemes beszélni. A
világ legelterjedtebb ízesítője, amely szinte minden nemzet gasztronómiájának
nélkülözhetetlen elemévé vált. Az ókorban és középkorban ára megegyezett az
aranyéval és legalább annyira elfogadott fizetőeszköznek számított.
Birtoklásáért, kereskedelméért birodalmak vetekedtek és tulajdonképpen ez a
fűszer volt a nagy felfedezések katalizátora. Csípős aromája kiemeli az ételek
ízét, de az elfogyasztott mennyiséggel érdemes óvatosan bánni, ugyanis izgatja
az emésztőrendszert. Őrölve és egészben egyaránt felhasználjuk. Az egész
borsszemek légmentesen lezárt edényben, szinte korlátlan ideig megőrzik élvezeti
értéküket. A feketebors, fehérbors és zöldbors ugyanazon növény termései, csak
különböző érési állapotban szüretelik őket, továbbá a feldolgozásuk is eltérő. A
szemeket érett állapotukban szedik, majd több napon keresztül áztatják, hogy a
héjuk megpuhuljon. Ezt követően eltávolítják a szemek külső felületét, majd
szárítják. Aromája lágyabb, kellemesebb és kevésbé csípős, mint a feketeborsé.
Felhasználása: szinte minden ételféleséghez jól használható, levesektől a hús és
halételeken át, egészen a péksüteményekig. Aki érzékeny a borsra, vagy diétás
étrendet követ, borsikafűvel kiválthatja.