A kukorica az egyik legnépszerűbb gabona, sokan, sokféleképpen fogyasztják. Bár
a kukorica a pázsitfűfélék családjába tartozó gabona, külleme mégis merőben
eltér a többi, e csoportba tartozó növénytől. 5-7 ezer éve termesztik, az
indiánok ősi eledele. Európába Kolumbusz Kristóf hozta el, és spanyol
közvetítéssel terjedt el a kontinensen, majd Ázsiában is. Hazánkba
Törökországból érkezett. Egyik fontos táplálkozás-élettani jelentőségét magas
fehérje- és szénhidráttartalma adja. A cukortartalom a zsenge kukoricában a
legmagasabb. A benne rejlő fehérje mennyisége a hüvelyesekhez hasonlóan magas,
zsírtartalma viszont négyszerese a zöldborsónak. Több vitamint, elsősorban B1,
B2, B3, C és E vitamint tartalmaz, ennél fogva szerepe van az idegrendszer ép
működésében, a bőr védelmében, az anyagcsere megfelelő működésében, a csontok,
fogak és vérerek egészségének megőrzésében. A benne rejlő ásványi anyagok közül
kalcium, magnézium, kálium, vas, cink és a réz említhető, melyek az optimális
szív- izom- és bélműködést segítik. A kalcium csontjainkat, a cink az
immunrendszerünket erősíti és védi bőrünket. Hazánk területén az Őrségben
található a legtöbb tradicionális kukorica alapú étel, Erdélyben pedig kedvelt
népi eledel a puliszka. Nagyanyáink leggyakrabban prószát, gánicát, dödöllét és
kukoricás kenyeret készítettek belőle. Mivel gluténmentes, így liszt-érzékenyek
is fogyaszthatják. A fűszerek közül jól illik hozzá a kakukkfű, a szurokfű, a
rozmaring és a majoránna.