Csángómagyar népzene Legedi László István (sz: Klézse, 1948) a moldvai csángó
kultúra kiemelkedő zenészegyénisége. Furulyázni eleinte édesapja ? Klézse
egykori híres furulyása ? Legedi László András tanította, de később sok más
forrásból származó dallamot tanult meg és alakított saját ízlése szerint. 16
éves korától guzsalyasokban furulyázik egészen ezen közösségi alkalmak 1960-as
évekbeli megszűnéséig. Furulyajátékának jellemzője a finom dallamvezetés és
virtuozitás. Ez utóbbi összetéveszthetetlen ismérve a különleges ?aprózó?
technika. Nevéhez kötődik számos dallam és variáns, a teljesség igénye nélkül
említve néhányat: sirített tánc, tilinkós öves, csobános, vert kezesek, csimpoj
és a kavalos öves dallamai. Játékára először Pásztor Ferenc figyelt fel és
1990-ben meghívta Budapestre. Ettől kezdve vált egyre ismertebbé Magyarországon,
s ma már rendszeres vendége a táncházaknak, táboroknak, fesztiváloknak és egyéb
csángó témájú rendezvényeknek. A magyarországi furulyások közül alig akad olyan,
aki ne ismerné dallamait, vagy akár személyesen őt magát. Szinte valamennyi
felvétele mintául szolgálhat a moldvai zenével foglalkozók számára. Mint
furulyás Szlovéniában, Ausztriában és Finnországban vendégszerepelt, a Ia?i-i
Rádió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió őriz felvételeket tőle. Első
hangfelvétele Magyarországon jelent meg 1996-ban ?Szeretőm a táncba? címmel,
melyen Bálint Erzsébettel együtt szólaltatnak meg klézsei énekeket és
táncdallamokat. Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb hangsúlyt fektet tudásának
továbbadására szülőfalujában és Magyarországon egyaránt. Dallamaival a következő
hanghordozók és kottás kiadványok jelentek meg eddig: ?Szeretőm a táncba? (MC
1996, CD 1997, Etnofon) , ?Serény magyaros? (CD 2002, Etnofon) , ?Moldvai
csángómagyar furulyás dallamok és énekek? (könyv 1997, Okker) , ?Moldvai
hangszeres dallamok? (könyv CD melléklettel 2001, Etnofon) . Az első
felvételeinek megjelenése után 10 évvel rögzített Csobános címet viselő
lemezanyag újrajátszott és első alkalommal rögzített dallamokat egyaránt
tartalmaz. Tagadhatatlan, hogy az állandó szerepeltetés hatással van az előadóvá
lett zenészre, visszaható folklórfolyamatként érlelve tudatát, zenéjét. Célunk
volt ezen folyamat vadhajtásait mellőzve, csak a hagyományhoz szorosan
kapcsolódó anyag felidézése, megörökítése. Petrás Mária és leánya, Petrás Alina,
Szilágyi Angéla, valamint budapesti zenészek közreműködésével válik teljessé és
színessé az a zenei anyag, amely ? az eddig megjelentekkel együtt ? hiteles és
teljes képet próbál adni Legedi László István kiemelkedő tudásáról, gazdag
repertoárjáról.