Szerző: Szabó Ádám L'Harmattan Kiadó, 2020 A kötet két kisregénye egyéni
sorsokon keresztül a magyar közelmúlt, a 20. század magyar történelmének
személyes nézőpontú bemutatására törekszik. A Valaki beszél női narrátora egy
öregek otthonában hosszú élete utolsó óráit tölti, ám emlékezetében az idősíkok
kitágulnak, és végigéli életének legfontosabb momentumait, epizódjait,
lelkiszemei előtt elvonulnak életének helyszínei és legfontosabb szereplői.
Élete története rajzolódik ki szavaiból belső monológok csapongó, asszociatív
logikája szerint, erősen áthatva a személyesség líraiságával, az emlékek,
gondolatok, képzelgések sűrű szövetével, amelyek ilyen módon állnak össze egy
nagyobb egésszé, egy huszadik századi női sors látleletévé. A második kisregény,
a Megírni nagypapát, egy megírhatatlan, de végül mégis megírt történet egy
huszadik századi férfisorsról, amely konkrétan és szimbolikusan is kapcsolódik a
Valaki beszél női sorsához. A regény narrátora, a Kálvin nevű író szerint csak
az létezik igazán, ami meg van írva, ezért akarja megírni a nagyapját. Pedig a
nagypapa létezik, ott él Kálvin emlékeiben, s jelen van mindenütt, leginkább a
Balaton partján, a hegytetőn, a parasztházban, amelyet ő vett és aztán épített
újjá romos állapotából, a házban, melyet Kálvin családja a nagypapa halála után
eladott. Ezt azonban Kálvin nem tudja elfogadni, feldolgozni, mert a balatoni
nyaraló a gyerekkor, a menedék, az örök és állandó idő, amely ellenáll a másik
idő múlásának, legalábbis akkor, ha Kálvin vissza tudja szerezni. Meg kell írni
nagypapát, vissza kell szerezni, vissza kell írni a parasztházat, ez a kisregény
tétje, és így válik a két szöveg egy világgá, amelyben valakik ? egy idős
asszony, egy író, egy halott nagypapa s talán még mások is ? beszélnek. A kötet
adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 320 oldal