Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba
forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval
több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő
katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová
az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az
embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló
kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból
ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel
ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva
ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a
természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A
kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának
szimbóluma ? és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát,
valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.