?Így a halál után az ember előtt megjelenő kozmikus képpel a saját erkölcsi
tetteinek megvilágítása jelenik meg. Földi életünk alatt ez bennünk rejlett, és
akkor lelkiismeretünkként hangzott fel halkan. Most, a halál után objektíven
pillantjuk meg. Tudjuk, hogy ez mi magunk vagyunk, és a halál után ennek kell
körülvennie minket. Ekkor kérlelhetetlenek vagyunk saját magunkkal. Mert ez a
megvilágítás nem igazodik olyan kényelmesen ahhoz, amit itt előadhatnánk, amikor
vétkeinket meg akarnánk bocsátani, és jó tetteinket ki akarnánk emelni, hanem
az, ami belőlünk kisugárzik, kérlelhetetlen bíró, aki világosan megmutatja, hogy
mit értek tetteink. Maga a lelkiismeret kozmikus impulzus lesz, ami a halál után
rajtunk kívül működik. Ezek a dolgok vezetnek minket a földi embertől az
érzékfeletti emberhez. És elmondhatjuk, hogy a földi embert, aki a születéssel
keletkezik, és a halállal elmúlik, meg lehet érteni az antropológiával, ahogyan
ma szokás. Az érzékfeletti embert, aki csak áthatja magát a földi anyagokkal,
hogy kifelé megmutassa magát, a magasabb embert az antropozófiával kell
megérteni. Ezt fogjuk tenni az előadások során.? Ezekben az előadásokban arról
olvashatunk, hogy milyen változásokon megy keresztül az ember lénye a halál és
az újabb születés között megtett úton. Ez az út a bolygókon át vezet, és a
szellemi lények segítségével az ember felkészül a következő földi életére. Azt
mondhatjuk, hogy ez a könyv ?útikalauz az örökkévalósághoz?.