Két hegyvidéki falucska - Longeverne és Velrans - emberemlékezet óta ádázul
gyűlölködik, nem csoda hát, hogy a gyerekek közt is kitör a háború. A
velrans-iak szörnyű sértést vágnak a logeverne-iek fejéhez, és Lebrac vezér, a
két Kobak fiú, Pepe, Duda, Cinege meg a többiek rettenthetetlen vitéz úgy
határoz, hogy a becsületükben gázoló mocskolódás vért, pontosabban gombot kíván.
Igen: gombot. Mert az öreghegyi Nagycsalitban zajló tusának az a célja, hogy
foglyot ejtsenek, akit kinzócölöphöz állítanak, s levágják mindenét, ami
levágható: gombot, nadrágtartó, passzományt, cipőperklit. És ahogy az már az
ilyen nagy háborúkban lenni szokott , van itt tömegverekedés és párviadal, hősi
tettek és árulás, csel és ellencsel, no meg szerelem. A szerző és előszóban,
tapintatosan közli, hogy se nem gyerekeknek sem nem ifjú szüzeknek írta az
1912-ben megjelent könyvét. Ami azt illeti, elég sok szabadszájúság van benne
ahhoz, hogy ezt könnyen belássuk. Bognár Róbert telitalálat fordításával mégis
régi adósságunkat törlesztettük, hiszen a francia gyerekek úgy forgatják ez a
regény mint a mieink a Pál utcai fiúkat.