Ha egy francia fiatalember már tizenhat évesen rács mögé kerül, ha
végigpróbálja az összes puha és kemény drogot, ha egy motorbaleset következtében
elveszíti fél lábát, és mindennek betetőzéseként felnőtt fejjel majdnem
visszakerül a sittre, akkor ez a fiatalember már önmagában is elég érdekes
figura ahhoz, hogy a vele készült interjúregény lebilincselje az olvasót. Hát
még ha az illető a Depardieu vezetéknevet viseli! Guillaume Depardieu túltett az
apján: botrány, megzabolázhatatlan figura, akit sokan - egyáltalán nem
mellékesen - még apjánál is tehetségesebb színésznek tartanak. Ebben a
pszichoanalitikus mélységű interjúfolyamban kíméletlen őszinteséggel vall
eseménytelennek éppen nem nevezhető életéről és világsztár apjával való több
mint ellentmondásos viszonyáról. Miközben azonban az öreg Depardieu-ről is
megtudunk számos titkot, általánosabb érvényű, mélyebb igazságokat is
kifürkészünk arról a viszonyról, ami a szülőt a gyermekhez, a nőt a férfihoz és
az embert önmagához fűzi.