Könyvünk Kolozsvár egykori és ami szépségeinek krónikája, felidéző-révedező
képeskönyve. Kelemen Lajos várostörténete közel hozza az akkori város képét,
azt, amely mára jórészt eltűnt, múzeumokkal, emléktáblákkal együtt. Az egyszer
volt, hol nem volt kincsek városát, a ködfátyol lepte tündérvilágot. Szóljon ez
a könyv azokhoz, akik csak előítéletek nélkül képesek szeretni ódon falait,
szűk, zegzugos belvárosi utcáit, a változó időkkel dacoló jellemét.
Keménykalapok, krinolinok és régi cégérek között résnyire felvillan a múlt.
Szobrot avatnak. A város főterét ellepi az ünneplő tömeg. 1902. októberét írják,
az ország érdeklődése egy pár napig Kolozsvárra irányul. Zászlók, virágok és
díszbeszédek középpontjában ott áll a mű és az alkotó: Fadrusz János Mátyás
király lovasszobra - a város közel ezeréves kultúrtörténetének kőben-fémben való
megfogalmazása - ekkor vált Kolozsvár szimbólumává. És egy korszakévá, mely
ezzel lezárult. Fél emberöltő múltán, világzengések után született meg
lelkünkben, egyre növekedve, az elveszett Kolozsvár.