A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának évkönyve tizennégy
tanulmányt tartalmaz, melyekből az olvasó elsősorban a magyar folklorisztika
legújabb műfajvizsgálati eredményeiről tájékozódhat. A monda, a mese, a szólás,
a ballada, a lírai dal, a tánc egy-egy részletkérdése kapcsán bepillanthat a
szakterület műhelytitkaiba, meggyőződhet annak módszertani sokoldalúságáról. Egy
tanulmány széles kitekintéssel foglalkozik a kaukázusi és nyugat-európai epika
motívumainak kapcsolatával, egy másik a parömiológia (szólás- és
közmondáskutatás) néhány fő problémáját tárja föl. Olvashatunk a pünkösdi
királynéjárás dunántúli változatainak gazdagságáról, a siratóénekek dallam- és
szöveg-folklórbeli sajátságairól, az aratóének különleges műfajáról. Egy
tanulmány egy kiváló kalotaszegi táncos egyéniségét és alkotó módszerét
vizsgálja, egy másik küzdő karakterű páros táncaink világába visz. Érdekes
adalékokat sorakoztatnak föl a Mária-legendákról, a ráolvasásokról, a székely
balladákról szóló tanulmányok. Számos tanulságot ad Benedek Elek meséinek
folklorizációja, amelyet rendszeres szövegösszehasonlítás tár az olvasó elé.