A szigetország építészeti alkotásainak elemzése közben gyakran jutottak eszembe
a fenti szép sorok. Sokszor azért, mivel a történelmi események cáfolták őket -
mégis főként azért, mert az építészeti fejlődés hátterére utalnak. A földrajzi
helyzet és az éghajlat mindenkor befolyásolja az építő tevékenységet, de itt a
hullámok védfala fokozottan megszűrte a külső hatásokat is. Az építészet így
kevés és lazább szállal kötődik a kontinens nagy korszakaihoz, a hagyományok
őrzése gyakran már-már anakronizmussá fajul. Mégis, ha kiemeljük az építészeti
fejlődést a történelem bonyolult szövevényéből, minduntalan figyelnünk kell az
öszefüggésekre is. A sziget évezredekkel ezelőtt leszakadt ugyan a kontinensről,
de Dover fehér szikláinak ma is testvérei a túlparti francia hegyvonulatok, és a
tenger nemcsak elválasztja, hanem össze is köti az országokat, a népeket és a
kultúrákat. A történelmi kapcsolatok többnyire véres küzdelmeket jelentettek;
ezekből bontakozott ki a társadalom és az építészet fejlődése. Nagy-Britannia
csak 1707-ben született meg, ennek előtte Anglia és Skócia népe folytonos
harcban állott egymással. Walest már 1282-ben leigázták és 1546-ban végleg
egyesítették Angliával.