Elsőéves egyetemista koromban úgy jegyzeteltem az előadásokat, mint a gép:
leírtam szinte minden elhangzó szót, válogatás nélkül. Mindennek nemcsak az lett
a következménye, hogy megfájdult a fejem és a csuklóm, hanem az is, hogy a
visszaolvasásnál alig értettem valamit az előttem hömpölygő betűhalmazból. Ettől
kezdve már csak a lényeget jegyeztem: a legfontosabb gondolatokat és adatokat,
amelyek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a vizsgára készülés során felidézzem
az előadásokból mindazt, amire szükségem volt. Úgy érzem, a könyv, amit az
Olvasó a kezében tart, ilyen 'értelmes jegyzet': gondos szerkesztők nekiültek a
Szülők könyve című munkám betűtengerének, és finom sebészi munkával kiemelték,
kötetté formálták azokat a fejezeteket, amelyek a legtöbb haszonnal forgathatók
a gyermeknevelés szerteágazó napi gondjainak megoldásához. Őszintén remélem: a
Szülők kis könyve teljesíti a feladatot, amelyre rendeltetett. (Ranschburg Jenő)