Ha leülök valakivel beszélgetni, azt szeretem, ha egymás szemébe nézünk. Apró
rezdülésekből is kiolvasható, mikor kapok ajándékba őszinte gondolatokat.
Számomra nem kétséges: az interjúnak az őszinteség az alapja. És kölcsönös
bizalom nélkül sem megy. Szemtől szembe. Szembeszélő. Hát innen a könyvem
címe... Értékválsággal küszködő világunkban ritka kincs a minőség, a hitelesség,
a színvonal. Csak bízhatunk benne, hogy lejár a percemberkék, a szürke
bulvársztárok ideje, és a figyelem megint azokra irányul, akiknek teljesítménye
példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni. Én ilyen egyéniségekkel ültem le
diskurálni. Harminc hírességgel élhettem át lélekemelő pillanatokat. Nem volt
olyan téma, amit elhárítottak volna, még a szokatlan kérdésekre is hősiesen
válaszoltak. Többen valóságos életnovellát meséltek el. Szeretném, ha az olvasó
velünk tartana...