A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -- legalábbis terjedelmét tekintve --
alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon,
ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében -- vagyis abban a képzelt
időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet,
a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban
az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer
esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit
legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek,
törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat
eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de
épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába
áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak. Különös világ ez az
emberfölötti -- vagy emberalatti -- lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi
valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű
erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne
érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a
mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem
találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág
fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással,
elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző
világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük
mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső
parancs. Göncz Árpád A mű első megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából
alaposan felújított angol kiadás nyomán mi is gondos ellenőrzésnek vetettük alá
a könyvet, ennek eredménye ez az indexszel és újrarajzolt térképekkel ellátott,
pontosabb magyar szöveg. Reméljük, minden Tolkien-rajongó örömét leli benne.