Jean (1877-1952) és Jérôme (1874-1953) Tharaud, Goncourt-díjas francia írók,
testvérpár. A szerzőpáros közül Jérôme volt a termékenyebb író, de
következetesen mindkettőjük neve szerepel könyveik címoldalán. Jérôme Tharaud
1899-ben járt először Magyarországon, mint az École normale supérieure-nek,
Párizs egyik legrangosabb felsőoktatási intézményének friss diplomása.
Budapestre kerül, az egykori Eötvös Kollégiumba (ma: ELTE Eötvös József
Collegium), francia lektornak, ahol lelkesen látja el a jövő franciatanárait
tudásanyaggal négy éven át. A bolsevista uralom bukását követően újra
Magyarországra látogat, ahol elmélyülten kutatja a kommünhöz vezető
előzményeket. Tapasztalatait a Revue des deux Mondes-ban jelenteti meg három
grandiózus cikkben, melyet később Quand Israël est roi (Amikor Izrael a király)
címmel könyv alakban is kiad. A mű számos nyelven megjelent, magyarul a Tormay
Cécile által szerkesztett Napkelet hozta le 1924-ben az eredeti cikksorozat
mintájára, három részben. Hitler hatalomra jutása után a szerzőpáros a
nemzetiszocialista Németországba is ellátogatott, ottani tapasztalataikat Quand
Israël n?est plus roi (Ha már nem Izrael a király) című 1933-as könyvükben
összegezték. Jérôme Tharaud Magyarország és a magyarság iránt érzett szimpátiája
leplezetlenül felszínre kerül a könyv egészében, behatóan ismerte hazánk
történelmét, tanulmányozta kultúránkat, bejárta Magyarország minden rejtett
zugát (ezekből a tanulmányutakból született meg A kereszt árnyéka c. zseniális
regény is). Külföldi írótól szokatlan felkészültséggel írta meg ezt az irodalmi
magasságokba repítő, a történelmi távlatokat is olvasmányosan elénk táró, de
útikönyvnek sem utolsó, stílusosan megírt dolgozatát. A proletárdiktatúrát
testközelből ismerteti, egyes jeleneteit olvasva elborzadunk azon az emberi
kegyetlenkedésen, melyet több, mint egy évszázada elszenvedett Magyarország
lakossága. A könyv egészén végigvonul a zsidókérdés. Érdekes kontrasztként
állítja szembe egymással az egykori budapesti Orczy-házat és az alföldi
rónaságot, mint a zsidóságnak és magyarságnak romantikus jelképeit. Tharaudékat
előszeretettel aposztrofálják antiszemitáknak. Egy vég nélküli párbeszéd című
fejezetben fejtik ki véleményüket ? ami egy zsidó és egy keresztény közötti
párbeszéd leirata ?, melyből eldönthető mindenki számára, hogy valóban
antiszemitizmus-e az objektív véleményformálás, az érvek és ellenérvek
ütköztetése.