Részlet a könyvből: A jenki Honoluluból jött és ebből az alkalomból rendkívül
éhes volt. Honolulutól Batáviáig utazni nem tartozik éppen a jelentéktelen
hajózási relációk közé, különösen nem a jenki esetében, aki az úgynevezett
legkedvezményesebb turistaosztályon tette meg az utat. Ennek a turistaosztálynak
az ára olyan mérsékelt, hogy csak a legritkább esetben lehet hozzájutni. Akkor
sem a hajótársaság jóvoltából. A mérséklés ugyanis a díjszabás legmélyebb
pontjáig nulla dollárig ad kedvezményt. Az ember csak úgy részesülhet benne, ha
kellő óvatossággal elkerüli a jegyszedők és az ellenőr figyelmét. Maga a
legkedvezményesebb turistaosztály alig rendelkezik komforttal és a hajófenék
egyik bálától eltakart részén található. Néhány tábla csokoládéval és egy üveg
szódavízzel egész jól elvan benne a takarékos utas. A jenkit Tomnak hívták és
nemcsak éhes volt, hanem szeplős is. Rendelkezett egy barátságos, gyerekes
vigyorral, amiből úgy-ahogy megélt még eddig. Sohasem volt ideges, nem ismerte a
sietséget és ha néha mégis futott, ezt csak az a sportszerű kíváncsiság
indokolta, amellyel valamelyik rendőr gyorsaságát tette próbára. Hiába is
igyekszem szépíteni a dolgot: Tom a rendszertelen és felelőtlen
helyváltoztatásnak azon szenvedélyes zarándokai közé tartozott, akiket a
társadalom, akiket a társadalom elfogult lekicsinyítéssel csavargóknak nevez.
Életrajzát a lexikon így kezdte volna: ŤIskoláinak elvégzése után nyomban a
sajtónál találta meg élethivatását...ť Mi azonban mondjuk ki egyszerűen, hogy
nyolcéves korában rikkancs lett. Edison óta ennek a pályának van presztízse.
Később motorszerelő volt, majd reklámfőnök, haditengerész, tőzsdés, pincér,
énekes, vásári árus, magántitkár és még sok minden.