Napló 1935-1946 I.-II. Gyarmati Fanni (1912-2014) Radnóti Miklós felesége és
múzsája 1935 januárjában, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költővel
kötött házassága előtt kezdett naplót írni. A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében
szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben
meggyilkolt költőt Budapesten is eltemették. A tizenkét éven át, sokszor napi
rendszerességgel vezetett napló tehát egyszerre korrajz és személyes
sorstragédia. Az olvasó előtt megelevenedik a Radnóti házaspár szűkebb élete és
környezete: bepillanthatunk a haladó magyar irodalmi és művészeti élet
hétköznapjaiba egy mind jobban fasizálódó országban, hallhatunk a sűrű baráti
összejövetelekről, a párizsi utazásokról, mindennapi apró-cseprő ügyekről, és
nem utolsósorban betekintést nyerhetünk egy fiatal, felnőtt, dolgozó nő életébe
is, aki legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a háttérből minden lehetséges
eszközzel segítse férje költői kibontakozását. Gyarmati Fanni mélyen tisztelte
és rajongásig imádta a férjét: megkérdőjelezhetetlenül hitt az általa csak
,,Mik-nek hívott Radnóti költői tehetségében. Az évek múltával aztán a
történelmi események érthető módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes
feljegyzései közé. A háború árnyékában élő házaspár mindennapjait erőszak,
nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind
nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is
elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia,
Budapestre visszatérve pedig megdöbbentő lélekjelenléttel és energiával próbálta
megmenteni a családját. A tragédia azonban - mint tudjuk - mégis bekövetkezett.
Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma
maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt. A megrázó és páratlan értékű szöveg
két kötetben kerül az olvasók elé.