Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása a
boncasztalon vagyis nem, egyelőre nem a boncasztalon, hanem egy motelnek
álcázott kuplerájban a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika
menetének teljesen új irányt szab. A regényben nem szokványos pénzkereseti
lehetőségek után kutat első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő
fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű
verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást,
utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül
újrafazonírozzák a Mikulást, s közben - ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a
százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszokhattuk - folyton
menekülnek valakik elől, közben milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek,
s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. Vagyis ismét itt az
év legviccesebb könyve!