Napjainkban egyre többet hallunk arról, hogy az ember problémája, pszichés vagy
testi betegsége, sőt egész sorsa nem érthető meg, nem értelmezhető teljes
mélységében, csak szűkebb és tágabb környezetének eseményhálójába illesztve. A
hétköznapokban gyakran hall az ember olyan mondatokat, hogy Nem csoda, hogy
elveszítettem a munkámat - anyámat is kirúgták az állásából, amikor ennyi idős
volt. Ne akarj túl sokat fiam, csak csalódás ér, a mi családunk sorsa a
szegénység. A nálunk már csak így szokás, az ötévenként komolyan megbetegszem,
az október végén mindig depressziós vagyok mondatok mintha egy előre megírt
forgatókönyvről árulkodnának. Lehet, hogy az egymástól látszólag független
események között van összefüggés? Létezik generációkon át öröklődő átok vagy
áldás? Megőrződik az elődök sorsa bennünk, és ha igen, a múlt hogyan kódolja a
jövőnket? F. Galló Béla pszichogenetikus, pszichoteoretikus több mint
harmincnégy esztendeje kutatja az emberi lélek működését, elsősorban a felismert
pszichogenetikai törvényszerűségek és az ezekre épülő teóriái alapján. Arra a
kérdésre keresi a választ, hogy mi az a láthatatlan információs rendszer, amely
viselkedési mintázatainkat, gesztusainkat, beszédünket, döntési
mechanizmusainkat, cselekedeteink motivációját, betegségeinket meghatározza, és
a családi történeteinkben fellelhető. Új szemléletével az ember pszichés,
mentális, biológiai állapotának, valamint a különböző életesemények okainak jobb
megértéséhez kíván hozzájárulni, és olyan korrekciós lehetőségeket kínál,
amelyek elősegíthetik a gyógyulást. Önmagunk, a családunk vagy akár a
társadalmunk jelenlegi működése értelmezhetőbb lesz a múltbéli traumák
feltérképezésével, a jövő pedig kiszámíthatóbbá és tudatosabban formálhatóvá
válik. Az öröklött pszichogenetikai programcsomagok, a magzati és gyermekkorban
szerzett mentálgenetikai traumakarakterek alapján matematikai pontossággal,
tudományos alapokon magyarázhatók és előre valószínűsíthetők a történések. Az
itt átadott pszichogenetika mindennapi használatra azt a célt szolgálja, hogy az
élethez való viszonyunk pozitívabb legyen még akkor is, ha egy adott pillanat
vagy életszakasz reménytelennek tűnik. Ha mostantól tetteinket, szavainkat,
gondolatainkat a felismert törvényszerűségek szerint fontoljuk meg, és az életet
támogató döntéseket hozunk, egyre többet teszünk azért, hogy könnyebbek legyenek
a hátralévő évek. Van olyan pillanat, amikor a bátorság oly naggyá válik, hogy
az ember felmászik az élet vonatának tetejére, és onnan nézi, hogy az merre
halad. Úgy tűnik, mintha előre látná a kanyarokat és néha a leszállókat, pedig
egyidejűleg látja ezeket... A kocsiban ülők egy rövid szakaszon csak egy
egyenest észlelnek, és ha a vonat tetejéről közlik velük, hogy jön egy nagy
kanyar, az az illúziójuk támadhat, hogy a jövőbe látó jós. Pedig csak a vonat
tetején ül. A pszichogenetikai vizsgálódásokból és a traumatérkép elemzéséből az
ember ugyanígy előre látja a kanyarokat, és fel tud rájuk készülni.