Egyszer régen, még a történelem előtti időkben, valamelyik ősünk - talán egy
sikeres vadászat után, elgémberedett tagjait melengetve - a tűzbe ejthetett egy
húsdarabot, amely szokatlan, ínycsiklandozó illatával összecsődítette a környék
apraját-nagyját. A hús egy kicsit égett volt, egy kicsit rágós, egy kicsit
íztelen, mégis valami új, valami más! Aztán valaki kitapasztalta, hogy jobb ízű,
ha nem a parázsban, hanem fölötte, kihegyezett botra szúrva sütik; másvalaki meg
kitalálta, hogy két leszúrt villásbot nyársforgatásra is alkalmas...