Tasmania A prímszámok magánya sikerszerzőjétől Vannak pillanatok, amikor
egyszerre minden megváltozik. Történik valami, és a folyó, amelyben addig
lubickoltunk, hirtelen ismeretlen irányba kezd rohanni. A regény főhőse egy
érzékeny és kíváncsi fiatalember, aki mindig is megelégedett a
természettudományos magyarázatokkal, most mégis megválaszolhatatlan kérdések
özönével találja magát szemben. A házassága válságba került, és ahogy szétnéz
maga körül, látja, hogy mindenki más is válságban van: tudóstársa, Novelli, aki
túl idős és öntelt ahhoz, hogy eligazodjon a #metoo utáni világban; Karol, a
pap, aki váratlanul szerelmes lesz; barátja, Giulio, aki éppen elveszíti a fiát.
A regényben megidézett válság mégsem csupán egy házaspár vagy egy nemzedék,
hanem az általunk ismert egész világ válsága, Tasmania pedig az a vágyott hely,
ahol talán megmenekülhetünk. A regény főhőse abban keresi a menekülést, a maga
Tasmaniáját, hogy könyvet ír az atombombáról. Küszködve halad, de nem adja fel.
Egyfajta ördögűzés ez számára - mert az apokalipszis itt van bennünk,
kétségbeesett küszködésünkben és a szív ellenőrizhetetlen mozgásaiban. A langyos
vizes fürdőn és a pina coladán alapuló délután négyórai kezelés működött.
Újrakezdtük a szexet - ez volt az igazi ok, amiért egészen idáig eljöttünk.
Aztán Lorenza hason fekve olvasni kezdett - a bugyiját sem vette vissza -, és
nyugodtnak látszott. Én ismét közelíthettem hozzá szabadon, vagy ott maradhattam
a közelében, hogy aláhúzogassam a Giuliótól kölcsönkapott könyv legmeggyőzőbb
részeit, és így halogassam a vágyat. Hát ilyennek kellene lennie a házaséletnek
- gondoltam -, mindig ilyennek: tele ezzel az érzékiséggel. Talán Lorenzának
volt igaza: az apasághoz fűződő elvárásaim túlzók voltak, és az idealizálás
csapdájába estem. Végtelen sok pár él gyermek nélkül, és semmi sem utal arra,
hogy kevésbé lennének kiteljesedve vagy kevésbé volnának boldogok, mint a
többiek. És mégis, még az ocean roomban is ott volt kettőnk között a kimerültség
érzése - főleg abban, ahogy beszéltünk: mintha már az élvezet közepén is hasadék
nyílt volna. A mi saját ózonlyukunk. Paolo Giordano 1982. december 19-én
született Torinóban. A Torinói Egyetemen tanult fizikát, majd elméleti
részecskefizikából doktorált. Első regénye, A prímszámok magánya több mint
egymillió példányban kelt el és harminc nyelvre fordították le. A Tasmania az
ötödik regénye.