Tanulmányok a termékeny egyidejűtlenségről Szerző: Lázár Kovács Ákos Gondolat
Kiadó, 2025 A mediatizált nyilvánosságban hivatkozott vallási tartalmaknak
többféle funkciójuk különböztethető meg: bizonyos esetekben a figyelemfelkeltést
szolgálják, máskor a saját álláspont világos elhatárolását célozzák, van, hogy
orientációt kívánnak nyújtani, és van, amikor a zsidó-keresztény meggyőződések
kifejezésének igényével függnek össze. Azonban akármilyen szerepet töltsenek is
be, általánosságban a kortárs médiarendszerhez való alkalmazkodás stratégiáiba
ágyazódnak. A vallási cselekvők mediális jelenléte tehát alkalmazkodik a kortárs
kommunikációs szokásokhoz, és a szekuláris cselekvők által használt platformokon
zajlik. A vallási médiacsatornák formálisan nem különböznek a nem vallási
médiacsatornáktól, vagyis objektív igényű mérésekkel kimutatható
hallgatottságuk, véleményformáló erejük, műsorpolitikájuk, vizsgálható bennük
minden olyan tartalom, amely a konkrét műsorfolyamokban fellelhető, és adatok
nyerésére alkalmas. Több előzetes tényezőt figyelembe kell vennünk, ha meg
akarjuk érteni a vallási szereplők jelenlétét a mediatizált
nyilvánosságban/demokráciában (a nyilvánossághoz fűződő viszonyt, a
kinyilatkoztatás nem instrukcióelméleti felfogását, a decentralizálási
igényeket). Tudnunk kell, hogy a vallási kommunikáció ma már sokféle szereplője
többfajta új kihívással kénytelen szembenézni (a szekularizációval, a vallási
kötődésű kérdések iránti nyilvános figyelemmel, a vallási pluralizálódással).
Azt a tényt is szem előtt kell tartanunk, hogy a mediatizált nyilvánosságban a
vallási szereplők előszeretettel élnek nem vallási jellegű érvelési formákkal. A
médiarendszer közlésmódja az alapvető üzenetekre, a tömören megfogalmazott
álláspontokra és a lényegi tételekre redukálódik, vagyis az álláspontok árnyalt
bemutatására rendszerint nem kínál lehetőséget. Miközben a vallási cselekvők
részt vesznek a mediális hírértékért és a mediális figyelemfelkeltésért folyó
versenyben, tisztában kell lenniük azzal, hogy a média érdeklődése elsősorban
személyek és megrendezett események felé fordul. Az ezekben való részvétel
folyamatos és minőségi jelenlétet eredményezhet a vallási cselekvők részéről, ha
érveiket az előbbiek figyelembevételével fogalmazzák és osztják meg. A kötetben
szereplő tanulmányok egy történelmi folyamat belső reflexióját jelenítik meg ? a
kétezres évek szociológiai-vallásszociológiai figyelmét kapcsolják össze a
kommunikáció- és médiatudomány kortárs tapasztalataival, kifejezetten a vallás
és a társadalom alakuló vonatkozásrendszereiben. Arra teszünk kísérletet, hogy
közelmúltbeli és kortárs gondolkodók munkáinak segítségével megragadjuk a
társadalomban jelen lévő vallás és a vallásos emberek önmeghatározásait, illetve
elemezzük a transzatlanti kultúra és a vallás egymásra is vonatkoztatható
társadalmi helyzetét. A közvetítés és közvetítettség tapasztalatának elsősorban
a technikai médiumok által megvalósuló kortárs jelenléte felé fordulunk, azért,
hogy elemezzük a vallás, az egyház és a személy önreflexiója mélyén kibomló
viszonyt, amely a ?kölcsönös odahallgatás? társadalmi és kulturális tereiben
valósulhat meg ? többnyire a média általi közvetítettség különböző tereiben. Az
egész ember, ideértve a központi idegrendszer egészét is, önfelülmúló
képességének, öntranszcendenciájának egyik módja éppen ez a mediatizálódó
kommunikáció, amely a vallásos tapasztalatot, az egyházat és a hívő embereket is
a társadalom egészében jeleníti meg és értelmezi. A szövegek a mediatizált
kommunikáció sokszerű megjelenése közül a művészeti kommunikáció, a vizuális
kultúra, illetve a mozgóképi mediatizáció szűkebb témakörével is foglalkoznak. A
kommunikációelmélet néhány ismeretelméleti alaptételével kezdjük a vizualitás
témájának kifejtését, ugyanígy tárgyaljuk a vallási tartalmak
megjeleníthetőségének kérdéseit általában a művészet, a mozgókép, illetve a film
kulturális közvetítői, mediációs jelentőségének áttekintésekor is. Lázár Kovács
Ákos (PhD, DLA), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és
Médiatudományi Intézetének vezetője, a SIGNIS WORLD (Katolikus Kommunikációs
Világszövetség) Európai Régiójának elnökségi tagja, a Médiaoktatási Részleg
vezetője. Legutóbbi könyvei: Mindenki lehet szarvasvadász (2013) A látvány
megértése. Tanulmányok, kisesszék a filmkultúra és a vizuális kommunikáció
köréből (2017) A kötet adatai: Formátum: 150 x 238 mm Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 280 oldal