Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész éven át hamuszürke por
hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát
viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakát.
Pacsirta szülei - kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia
- régóta elszoktak már a zajoktól. Maguknak élnek, csengedesen. Áhítatos
rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt.
Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, a történet
kezdetén, Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. Egy hetet van távol a szülői
háztól. És ez az egy hét elengedő arra, hogy könyörtelenül szembesítse
Vajkayékat az igazsággal: önmagukkal. Kosztolányi Dezső legismertebb írásai közé
tartoznak az Esti Kornél-novellák: Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk...
- írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. - Mióta az eszemet tudom, közel volt
hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam
vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta. Esti Kornél figurája a húszas évek
közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban,
sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e
halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek
alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben
Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.