Szerző: Lenkei Gábor Kiadó: Pannonica Nyelv: magyar Megjelenés: 2003 Kötésmód:
Kemény táblás, kötött Oldalszám: 78 Méret [mm]: 120 x 203 x 10 A ?mintául
szolgáló Kis nemzethatározótól mi sem áll távolabb, mint az idegengyűlölet. Új
sorozatunk sem akarja megutáltatni egyetlen szakma egyetlen képviselőjét sem.
Ellenkezőleg. Az olvasó ? reméljük ? ez esetben is bírni fogja az adott
mesterséget, tudomásul veszi jellegzetességeit, működési mechanizmusait,
esetleges fonákságait. És talán elgondolkodik azon, hogy mások ugyanilyen
szemüvegen keresztül vizslatják az ő szakmáját is. Kenneth Galbraith, a neves
amerikai közgazdász szavai sok mindent megmagyaráznak a bankárokról: ?Egy
bankárnak nem kell népszerűnek lennie, sőt, egy jó bankárt egy egészséges tőkés
társadalomban utálnak. Az emberek nem akarják a pénzüket egy mindenki
puszipajtására bízni, inkább egy embergyűlölőre, aki tud nemet is mondani. Egy
bankárnak azonban sosem szabad felületesnek, eredménytelennek, vagy csak egy
picit is ostobának tűnnie.? Az még hagyján, hogy pénzesek és mogorvák. De
meggondoltak, sikeresek és okosak is. Ez már tényleg elviselhetetlen. Máig a
szociálpszichológia egyik ? mindmáig tisztázatlan ? rejtélye, hogy nincsenek
bankárviccek. Az egyszerű nép körében hasonló népszerűségnek örvendő más
foglalkozási csoportok tagjairól általában viccek ezrei szólnak. Gondoljunk csak
a rendőrökre, az ügyvédekre, vagy az orvosokra, hogy a politikusokat és a szőke
nőket ne is emlegessük. Van, aki szerint a bankárviccek hiányának az az oka,
hogy a száraz pénzügyéréknek egyszerűen nincs humoruk. Ez a magyarázat azonban
nem látszik kielégítőnek. Hiszen általában a rendőrök, az orvosok vagy a
politikusok és a szőke nők sem éppen a humorukról híresek, és nem is azért
szeretjük őket.