Megkérdeztem Aitken r?shit, honnan jönnek ezek a történetek. ?Egy mélységes
álomból? ? felelte. Ez akkor egy álmoskönyv, és amikor olvassuk, mi is belépünk
ebbe az álomvilágba, ami az idők kezdete előttre nyúlik vissza, amikor az
állatok beszéltek, kutatták és magyarázták a legmélyebb igazságot. Ennek a
világnak a központi alakja Holló zenmester, aki maga is tárgyalja ezt az álmos
kérdést, és az álom szerzőjének valaki mást nevez meg: ?Mi mind Sákjamuni Buddha
álmának gyermekei vagyunk?? ? tanítja. Kinek az álma ez most itt valójában?
Aitken r?shi álma Hollóról? Holló álma Sákjamuniról? Sákjamuni álma rólunk,
Kedves Olvasó? Vagy mi vagyunk eltéveszthetetlenül valóságosak, s mi álmodjuk az
összes többit? Ebben a tükörlabirintusban minden nagyon ismerősnek érződik az
olvasó számára, valószínűleg azért, mert ugyanebben a labirintusban ébred minden
reggel, ebben dolgozik, itt találkozik a családjával és a barátaival. Mi,
kétlábú lények évezredek óta kutatjuk a dimenzióit, és újra meg újra, amikor a
dolgok elcsendesednek, a legbelső szobában találjuk magunkat. Ott azután
szembesülünk ennek a könyvnek vagy ennek az álomnak ? bárki álmodja is ? a
velejéből előtörő megfejthetetlen kérdésekkel: ?Ki vagyok én? Ki vagy te? Miért
vagyunk itt? Hová megyünk? Mit kell tennünk?? Azt javaslom, itt álljunk meg, és
bízzuk magunkat Holló r?shi útmutatásaira... Nelson Foster, zen-tanító