Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig
tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra
való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli,
alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó,
betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a
haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával
támogatja mindazokat, akik félnek saját haláluktól, félnek látni szeretteik
elmúlását; azokat, akik gyászban vannak; azokat, akik elakadtak az úton, és
félnek visszanézni; mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mely az ember
egész lényében élő szeretetről szól. ?Véget ért a háború. Aztán egy idő múlva ?
véget ért az első házasságom is. Még volt egy-két próbálkozás helyreállítani.
Hosszú ideig úgy éreztem, hogy három dologról nem tudok beszélni: a háborúról,
az első házasságomról és Erdélyről. Miklóst megismertem. Már egy éve együtt
éltünk ? ami akkor tilos volt ?, de nem mertem házasságot kötni vele. Féltem a
házasságtól. Aki egyszer majdnem belehal, az fél. A közmondás szerint, akit
egyszer megmart a kígyó, az a gyíktól is fél. Meg túlságosan szép is volt
Miklós. Hódító atléta. Valaki nézte a fiatalkori képünket, amelyen védőn ölel át
Miklós, és a jövőbe tekintünk: ťMilyen hihetetlen, tudom, mi mindenen estetek
át, Miklós is, te is. Nyoma sincs annak, hogy mind a ketten megjártátok a
poklot.Ť?