A helységnevek tanulmányozásának e rendszerelvű megközelítése a mitológiának
jóval nagyobb szerepet tulajdonít, mint ahogyan az eddigi próbálkozások tették.
A szerző a dionüszoszi mítoszt és termékenységi kultuszokat alkalmazta kutatása
keretéül. E mítosz főszereplőinek, az isten jelzőinek, jelképeinek és a kultusz
kísérőjelenségeinek név-összefüggésében meg is találta a kárpát-medencei
településnevek zömének megfejtési kulcsát. A szerző feltevése szerint azok a
főként növény- és szőlőtermesztéssel foglalkozó népek hozták magukkal ezeket a
jelképeket, amelyek rövidebb-hosszabb ideig megtelepedtek Közép-Európában. Ezen
törzsek nevei és központi jelentőségű termékenységi szimbólumai maradtak fenn a
kárpát-medencei helységnevek számottevő részében. Mindez arra világít rá, hogy a
Kárpát-medence településneveinek etimológiáját nem lehet az ún. indo-európai
nyelvek nélkül meghatározni, mint ahogyan a dionüszoszi kultusz nyelvi
vonatkozásait sem lehet felgöngyölíteni a magyar nyelv ismeretének hiányában.
Ugyanis szoros összefüggés létezik az ősi magyar és az indo-európai nyelvek
között. Ennek következtében az indo-európai nyelvek gyökeinek kutatásában is
fontos szerepet játszik a magyar gyökrendszer. A termékenységi szimbólumok, a
különféle törzs- és településnevek szoros nyelvi összefüggése alapján a szerző
azt a következtetést vonja le, hogy a Kárpát-medence településneveinek nagy
többsége legalább másfél ezer esztendővel korábbi, mint ahogyan azt a hivatalos
történetírás a különböző okiratokban való említésük szerint eredezteti.