Ungvári Tamás enciklopédiája azon a paradox igazságon alapszik, hogy az
enciklopédiákra, a tudás egyetemes foglalataira a legjellemzőbb éppen a
teljesség hiánya. Csak az nincs benne, amit éppen keresünk; nincs benne a
személyesség, a tegnapot feltámasztó szenvedély. Az egyetemesség, az
enciklopédikus igény így csak a részletek finom megmunkálásából, belső hitelétől
ragyoghat elő. Ungvári enciklopédikus szócikkei a történelmi véletlenek
keresztezési pontjait veszik észre és bontják ki. A fanyar látásmód, a groteszk
megfigyelésének hajlama itt új műfajt teremtett a régiből. A történelmi novella,
az egyperces portré, a korszakot jellemző anekdota egy mesteri elbeszélő és
tudós tollán élvezetesen alkotta meg a mindentudás egyetemének egyszemélyes
katedráját. Ungvári különleges író, megbecsült mester. Árad belőle a szellemes
mesélőkedv, a történelem és az irodalom áhítatos tisztelete, a bölcsesség és a
részvét. A feledést próbálja legyőzni a múlt felelevenítésével. Tudományos
munkásságáért Ungvári Tamást 2010-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.