KELE Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi
gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a
telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár ? ezt mondja el
vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott
ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok
találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házőrző kutya, a csacsi és a ló meg
tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült
szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt
az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében. VUK
A rókavárban szuszog nyolc rókakölyök. Kag és Iny, az apa- és anyaróka
gyönyörködve nézik őket. Ott van közöttük Vuk is, ő a legéletrevalóbb, az
öregapja vére van benne, aki a maga idején az első volt a rókanemzetségben. A
kölykök lassan növekednek, de váratlanul szörnyű dolog történik: az ember
legveszedelmesebb fajtája, a villámló fegyverrel járó vadász rátalál a
rókavárra, s ez az egész család pusztulását jelenti. Csak Vuk marad életben,
csodával határos módon, meg egyik húgocskája ? de az rabságba kerül. Sok kemény
harcot kell vívnia, sok mindent kell megtanulnia, míg végül híres vadász, a
rókanemzetség dísze válik belőle.