Régi Magyar Költők Tára, XVIII. század Szerkesztő: Csörsz Rumen István, Küllős
Imola Universitas Kiadó, 2015 A Régi Magyar Költők Tára 18. századi sorozatának
e kötete csaknem 250 verset(188 szövegcsalád) tartalmaz, a jegyzetekben összesen
955 variáns adatai szerepelnek. A túlnyomórészt kiadatlan szövegek most jelennek
meg először kritikai kiadásban. A XVIII. századi magyar közköltészet új kötete a
kis közösségekre, majd a családi és egyéni életsorsokra szűkíti a látómezőt.
Nyomon követhetjük a hagyományos, ?ősinek? tartott rendi viszonyok felbomlását,
a polgárosodáshoz vezető lassú átalakulást s az ezekkel együtt járó
morális-etikai válságot, amely a közköltészetben olykor filozofikus, nem egyszer
pedig szatirikus visszhangot váltott ki. A divatot és a karrierizmust gúnyoló
dalok nyers humora mellett a kötetre sokkal jellemzőbb a panaszos,
reménytelenséget tükröző hangnem. Az egyéni sorsról szóló keservesek,
panaszdalok a magyar líra egyik leggazdagabb forrásvidékét jelentik e korszakból
? az elégiáktól a fohászokig, a csaknem írástudatlan, kivégzését váró falusi
katonaszökevény rabénekétől az értelmiség körében terjedő moralizáló versekig.
Az egyéni sors árnyoldalait (irigyek általi zaklatás, életkori és családi
gondok, a szerencse forgandósága, bujdosás, rabság stb.) topikus keretek között,
antik és bibliai mintákat követve, de rendkívül változatosan, saját
élettapasztalataik nyomán verselték meg az ismeretlen költők. Egyrészt a
továbbélő XVII. századi szövegek és a nyomukban születő új alkotások lettek a
műfaj legfőbb hordozói, különösen Erdélyben, a főúri-köznemesi kéziratokban.
Másrészt az 1770-es évektől utat talált a közköltészetbe egy ?korszerű?
életérzés: az érzékenység irodalmi-habituális nyelve is. E mozgalmas és változó
korszakban átalakultak az érzelmek kinyilvánításának fórumai, s átrajzolódott a
közösségi és magánszféra határa. A sérülékenyebb, magánéletét jobban védő
személyiség a versekben gyakran kerül összeütközésbe a rossz nyelvekkel, az
irigyekkel, a hamis barátokkal, a besúgókkal és az udvari-társadalmi
riválisokkal. A vénlány, a gondterhelt feleség, az idős vagy magányos ember sem
csupán a gúny céltáblája a közköltészetben, hiszen sorsuk együtt érző
dalokat-verseket is ihletett. A panaszdalok rangját jelzi, hogy megörökítőik
közt találjuk Csokonai Vitéz Mihályt, Verseghy Ferencet és Kreskay Imrét is. A
kötetet Csörsz Rumen István és Küllős Imola rendezte sajtó alá több száz
kézirat, ponyva és egyéb kiadvány anyagából. Csaknem 250 verset főszövegben is
olvashatunk (188 szövegcsalád), a jegyzetekben összesen 955 variáns adatai
szerepelnek. A versek ?életrajzán?, variálódásuk dokumentumain túl az irodalmi
és népköltészeti kapcsolatokról is sok újdonságot megtudhat az Olvasó. A
jegyzeteket 45 egykorú kotta egészíti ki, hiszen az itt közreadott versek jó
részét éneklésre szánták. A reprezentatív válogatás új lehetőséget és kiindulást
teremt ahhoz, hogy a magyar közköltészet egyik legmívesebb rétege méltó helyet
találjon az irodalomtörténetben. A kötet adatai: Formátum: 170 x 242 x 38 mm
Kötés: Keménykötés Megjelenés éve: 2015 Terjedelem: 600 oldal