Szerző: Király Levente Corvina Kiadó, 2019 Bibó István naiv álmodozó,
ködszurkáló idealista lett volna, aki negyven éven át többször is közzétette
közigazgatási reformjavaslatait, mert szerinte a megyerendszer súlyosan elavult?
Vagy aki részletesen megvizsgálja a nemzetek világszintű együttműködésének
lehetőségeit és előfeltételeit, miközben javában dúl a hidegháború? Inkább arról
van szó, amit Petri György úgy fogalmazott meg, hogy ő a Lehetséges Történelem
egyik legfontosabb képviselője. Ugyanis Magyarország valós és lehetséges
történelme között egyre mélyül a szakadék: az ország makacsul nem akarja
megismerni valóságos történelmi múltját, ábrándképekhez ragaszkodik, ebből lesz
aztán az eltorzult alkat, a zsákutcás történelem. Bibó egész életművével
heroikus küzdelmet folytatott azért, hogy ez megváltozzon. Tanulmányaiban a
történelemtudomány, a pszichológia, a politológia és a filozófia területéről
származó, imponáló tudását felhasználva írta meg kegyetlenül őszinte, mégis
mélyen empatikus látleleteit Európáról, főleg Közép- és Kelet-Európáról, azon
belül is leginkább Magyarországról. Egyik írásának végén Moltkét, a porosz
hadvezért említi, aki azt tanácsolta egy fiatal katonának, hogy ókori
történetírókat olvasson, mert ők még nem vesztették el azt az érzéküket, hogy a
dolgokat a saját okaikra vezessék vissza. Bibó életművének ez a rövid mondás
lehetne a leghívebb mottója. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve:
2019 Terjedelem: 280 oldal