Főnöki rezidencia a bronzkori Hatvan területén Szerző: Horváth Tünde Martin
Opitz Kiadó, 2019 Hatvan város külterületén magasodik a helybéliek által
Strázsa-hegynek nevezett, agyag-, márga- és löszrétegekből felépülő magaslat,
amely már az ősidőkben várhelyként funkcionált. Erről a régészeti lelőhelyről
kapta nevét az a jelentős bronzkori kultúra, amely, bár nem is az első, és nem
is a legkorábban megásott lelőhelye volt ennek a művelődésnek, de az itt ásatást
folytatók kapcsolták össze először a Strázsa-hegyi kerámialeleteket más alföldi
telltelepülések hasonló anyagával. Így jutottak arra a megállapításra, hogy egy
sajátos stíluskört képvisel egy bizonyos földrajzi elterjedési határon belül,
amely az őskori régészeti kultúrák jellemzője. Így született meg a
Hatvan-kultúra elnevezés, amely a Kr. e. 2200 és 1400 között élte virágkorát,
főként a mai Északkelet-Magyarországon, kissé átterülve a szomszédos Szlovákia
területére. Ehhez a tudományos felismeréshez még lokálpatrióta helyi polgárok
tették le az alapokat: a strázsa-hegyi magaslaton kutatott elsőként Sperlágh
József helyi patikus az 1870-es években, akinek munkáját a 20. század elején
Révász József, a város rendőrtanácsosa folytatta. Munkásságuk nem tűnt el a
feledés homályába, ez részben annak köszönhető, hogy segítségül hívták a Magyar
Nemzeti Múzeum kiváló tudósait, Rómer Flórist, majd Tompa Ferencet. Az ő
érdemeiknek tudható be, hogy a leletek bekerültek az ország első múzeumának
gyűjteményébe, ahol részben napjainkig megőrződtek. Kevésbé közismert
ugyanakkor, hogy a strázsa-hegyi lelőhelyet immár kétszáz éve feneketlen
étvággyal pusztító agyagbánya művelése során nemcsak régészeti, de jelentős
geológiai leletek is napvilágot láttak, és az ősmaradványok közt olyan
emlősfajok fordultak itt elő (például ősorrszarvú, -szarvas, -őz, -majom, -okapi
és -medve), amelyek, hála Gaál István munkásságának, világhírűvé tették a mára
jelentősen megbolygatott és megcsonkult lelőhelyet. Ez a könyv az egykor
érintetlen Strázsa-hegynek állít emléket, bepillantást engedve abba az
?aranykorba?, mikor a magaslat még bolygatatlanul állt önnön szépségében, és
felelevenítve azokat az időket, amikor az ember lába rátiport, majd megkezdte
értékeinek kizsákmányolását. Ami belőle megmaradt, annak sorsa és jövője tőlünk
függ. A kötet adatai: Formátum: A/4 Kötés: keménytáblás, cérnafűzött Megjelenés
éve: 2019 Terjedelem: 240 oldal, 67 szövegközi illusztráció, 29 képtábla