Szerző: Szvetlana Alekszijevics Európa Könyvkiadó, 2019 Milyen embert hozott
létre a szocialista társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket
épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg
tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul
magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák
rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, a kommunizmus bukása mögött? Efféle
kérdésekre keres választ a szerző, de nem száraz fejtegetésekben, hanem
számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket a
közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert
látják, hogy igazi empátiával szólítja meg őket. 2015-ben Szvetlana
Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat többszólamú írásaiért, amelyekben a
jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet. Az utópia hangjai
című ciklus eddig öt könyvből áll, ezek a huszadik századi szovjet történelem
legtragikusabb eseményeit kutatják: a nagy honvédő háborút, az afganisztáni
háborút, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió széthullását. A Nobel-díj
odaítélése alkalmából megjelentetett írásában a New Yorker az emlékezet
őrzőjének nevezte a fehérorosz írónőt. Olyan emlékek őrzőjének, amelyek gyakran
annyira fájdalmasak, hogy talán jobb lenne elfelejteni őket. Én nem szavaztam
ezekre a rohadékokra! Én más rohadékokra szavaztam! A kötet adatai: Kötés:
keménytáblás Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 600 oldal