Szerkesztette: Babiczky László - Zsurzs Katalin Gondolat Kiadó, 2016 ?Szerettem
vele dolgozni. Nem volt bennem görcs, drukk a forgatásokon. Úgy éreztem, ha ő
rám bíz egy szerepet, akkor képesnek tart az eljátszására. Persze nem akartam
neki csalódást okozni, szerettem volna látni, hogy elégedett velem. Szerettem
volna megszolgálni a bizalmát, és én is a legmesszebbmenőkig bíztam benne: az
értékítéletében, az instrukcióiban, az ízlésében, a tudásában, a tapintatában, a
szeretetében. Sokat kaptam és tanultam tőle. Gyerekkoromban az egész család ott
ült a tv előtt, amikor leadták az új filmjét. Izgultunk, hogy siker legyen!
Akkor azt hittem, természetes, hogy a nézők a rendező miatt néznek meg egy
tv-filmet. Csak később jöttem rá, hogy mekkora szó, hogy az ő neve azt is
jelentette a tv előtt ülőknek, hogy parádés szereposztásban láthatják a magyar
és a világirodalom remekeinek az eredetihez hű és alázatos adaptációit úgy, hogy
a filmek mégis az ő kézjegyét viselték. Büszke voltam rá és vagyok ma is, amikor
a csatornák ennyi év után is, sűrűn játsszák ezeket a filmeket. Elképzelem, ha
élne, aggódva nézné az új és új vetítéseket, filmje vajon kiállja-e az idő
próbáját, vajon nem lassú-e, vajon lépést tud-e tartani az azóta rohanó
világgal?! Élete utolsó éveiben is ezeket a kérdéseket tette fel, ha leadták
egy-egy régebbi művét. Mit szólna akkor most, két évtizeddel később? A világ
változott, felgyorsult, de a nézők még mindig szívesen nézik a Fekete várost, az
Abigélt, a Feleletet, a Csongor és Tündét, az Othello Gyulaházánt és
sorolhatnám. Ezzel a könyvvel emlékeztetni és emlékezni szerettünk volna a
Magyar Televízió egy letűnt, talán soha vissza nem térő gazdag korszakára, a
fantasztikus színészekre, a remek szakemberekre és a kor egyik legnépszerűbb
rendezőjére, akit úgy emlegettek: A Zsurzs. De akik vele dolgoztak, azoknak
Évike, az unokáinak pedig a Mami volt.? A kötet adatai: Kötés: Keménytáblás
Megjelenés éve: 2016 Terjedelem: 160 oldal