Szerző: Georg Klein Fordító: Horváth Géza Gondolat Kiadó, 2016 Az 1960-as évek
elején járunk. A helyszín: egy német város újonnan épült lakótelepe. A
főszereplők: hat-tíz éves gyerekek. Az ő bandájuk perspektívájából látjuk annak
a bizonyos nyárnak az eseményeit ? mégpedig egy még meg nem született, soha meg
nem születő, elvetélt, ám újra és újra, örökké jelenlévő, mindentudó, pikareszk,
magzatállapotú én-elbeszélő előadásában. A regény olvasója élvezettel fejtheti
fel a szerteágazó, majd összeérő cselekményszálakat, melyek snittszerűen
váltogatják egymást, és mint kirakós játék darabkáiból áll össze belőlük a
történet. Még izgalmasabb azonban a látásmód, mely a valóságos ? mert hihető és
logikusan követhető ? történéseket mágikus-szürreális szférákba ragadja, és
amelyben a gyerekek igaz fantáziavilágába olvasztott valós világ valamiféle
magasabb szintű realitássá válik. A gyerekekre halálos veszedelem leselkedik.
Segítőik ? három veterán hadirokkant ? igyekszenek óvni őket, miközben a
gyerekek egyik eltűnt (elrabolt?) társuk, a legkisebb lány nyomába szegődnek.
Így keverednek el a Bärenkeller, egy ősrégi sörfőzde és fogadó labirintusszerű
katakombáiba, ahol a gondtalanul kezdődő nyári vakáció rejtélyes és borzongató
kalandba torkollik. A regény 2010-ben elnyerte a Lipcsei Könyvvásár Irodalmi
Díját. Georg Klein (1953) a kortárs német próza egyik legkiválóbb képviselője.
Első elbeszélései 1984-ben jelentek meg, azóta rendszeresen publikál. Elsősorban
kisprózát és regényt ír. Szépírói teljesítményét jelentős irodalmi díjakkal
ismerték el (Brüder-Grimm-Preis, 1999; Ingeborg-Bachmann-Preis, 2000; a Lipcsei
Könyvvásár Irodalmi díja, 2010; Niedersächsischer Staatspreis, 2012). A német
kritika főként újszerű stílusáért, egy új német irodalmi nyelv megteremtéséért
dicséri. Egy, a múlthoz való viszonyunkat valóban szívügyének tekintő
irodalomnak ma azt kellene velünk, olvasókkal megéreztetnie, hogy magunk is
halandók, mi több: leendő halottak vagyunk. Aki olvasás közben mint jövendőbeli
halottat éli meg és élvezi saját magát, az egy fontos, talán legfontosabb
igazság pillanatának részese. S úgy mellékesen azt is meg fogja ? minden
bizonnyal ? tapasztalni, hogyan enyészik el körülötte a történelem megszokott
tája, s oltódik ki számára az a bizonyos mindent összemontírozó szimultanitás. A
hamarosan eljövendő halottlét élvezete s a visszarettenő tisztelet mindenki
iránt, aki osztozik ebben a tapasztalatban ? ebben állhatna ennek az irodalomnak
a sajátos kortársisága. Alapérzése a szelíd borzongás lenne (Georg Klein:
Tűnődés múltunk jövőjéről. A leendő halottaknak. Tatár Sándor fordítása). Georg
Klein a kortárs német irodalom egyik legeredetibb elbeszélője (Die Zeit) A kötet
adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2016 Terjedelem: 342 oldal