Szerző: Pusztai Virág Gondolat Kiadó, 2020 Korunk emberének életútja szinte
hiánytalanul megismerhető azokból a fotókból és mozgóképsorokból, amelyeket a rá
szegeződő kamerák hoznak létre. Létének dokumentálása már magzati korában, az
ultrahangképekkel elkezdődik, majd kisgyermekként a családtagok mobiltelefonjain
sokasodnak a képmásai. Később, a nyilvános térben rendezvényfotósok lesnek rá,
miközben ő maga is lelkesen exponál: már nemcsak a jelentős eseményeket örökíti
meg, de a leghétköznapibb dolgokat is ? és persze önmagát: egy-egy szelfin. E
képekből összeállítható egy, a sorsát leképező vizuális portfólió, amelynek
utolsó darabjai talán a sírjára helyezett koszorúkat ábrázolják. Az elkészült
képek többsége pedig már nem a családi albumokba kerül, hanem az újmédia
felületeire, a legszélesebb nyilvánosság elé. Hogyan vált szükségletté a
képkészítés? Miként olvad egymásba a privátképek és a professzionális médiaképek
világa? Másképp mutatják-e a valóságot a digitális képek, mint dédszüleink
fotográfiái? Tudunk-e kommunikálni a képekkel? Milyen következményei lesznek
annak, hogy tapasztalataink és tudásunk egyre nagyobb hányadát a vizuális
médiából szerezzük? Hatással lehet-e az emlékezetünkre és az identitásunkra,
hogy múltunk szinte minden pillanatát visszanézhetjük? ? A kötet e kérdéseket
járja körbe. A szerző, Pusztai Virág a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula
Pedagógusképző Karának adjunktusa, médiafilozófus. A média vizuális kultúrára
gyakorolt hatásával és a képi fordulattal foglalkozó tanulmányait különféle
tudományos folyóiratok és tanulmánykötetek adták közre. A kötet adatai: Kötés:
kartonált Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 280 oldal